2010. október 30.

Egy másik idézet Orbán Viktortól

"Számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon" (2010. április 11., Vörösmarty tér)


2010. június 14., Parlament
(A "Legyen béke, szabadság és egyetértés" kezdetű politikai nyilatkozat megszavazásának a napja)

Fotó: Reviczky Zsolt

2010. október 29.

"Jogállami keretek között elfogadhatatlan." Bizony-bizony

"Meggyőződésünk, hogy minden olyan politikai törekvés, amely a szabadság korlátozása mellett kecsegtet a jólét hamis illúziójával, csak hazugságra épülhet. Valódi jólét szabadság nélkül nem képzelhető el. A szabad élet legfőbb garanciája pedig a törvényes rend, éppen ezért a mindenkori kormány alapvető feladata, hogy a kiváltságok helyett polgárainak tulajdonát, a jogbiztonságot és a törvényességet védelmezze. Mindennek kiindulópontja, hogy maga az állam is törvénytisztelő legyen. A normakövetés nemcsak az állampolgároktól elvárt kötelesség, hanem a hatalomgyakorlókkal szemben is alapvető követelmény. A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét." [Kiemelések tőlem. – P.]

(Orbán Viktor: A Nemzeti Együttműködés Programja, 2010. május 22., 82. oldal)

2010. október 27.

Vicc

A kedden történtek a rendszerváltozás óta eltelt évek mélypontjának tekinthetők ‒ de hát leszünk még ennél mélyebben is, senkinek ne legyen kétsége efelől.
Nekem mégis sikerült egy kifejezetten tréfás momentumot is találnom az elmúlt másfél nap alkotmányosságtemetési szomorújátékában. Ma délelőtt ugyanis az MSZP és az LMP nyílt levelet írt Schmitt Pál köztársasági elnöknek, amelyben arra kérik, hogy "vesse latba tekintélyét és emelje fel szavát a jogállamiságot ért támadások ellen".
Szóval megpróbáltam magam elé képzelni Schmitt Pált, amint felemeli a szavát. És latba vet. A tekintélyét.
Hát rég mulattam ilyen jót.

2010. október 24.

Előbb-utóbb mindent megtudunk

Orbán Viktor azt mondta tegnap a Kossuth téren, legnagyobb sikerei színhelyén, hogy az áprilisi kétharmados forradalom zárta le 1956. október 23-a küzdelmeit.
Mivel alig három hete még csak az 1990-es rendszerváltás beteljesítésének nevezte az idei választásokat, ha ilyen ütemben halad a történelemmagyarázatban visszafelé, nem lehet kétséges, hogy március 15-én megtudhatjuk tőle, miszerint valójában az 1848-as forradalmárok hősi harcát fejezték be győzelemmel a 2010-es választások; az augusztus 20-ai beszédéből pedig majd nyilvánvalóvá válik, hogy a Fidesz hatalomra kerülésével Szent István legmerészebb álmai valósultak meg végre.
A 895-ös honfoglalás is az idei választásokkal nyerte el értelmét ­- reméljük, e napnál világosabb összefüggés részletes kifejtésére is mihamarabb időt szakít a miniszterelnök.

2010. október 19.

Egy lépésre a rendtől

Ma tárgyalta a parlament azt a törvénytervezetet, amelyből pár hete idéztem.
Akkoriban sokan annyira abszurdnak tartották a benne foglaltakat, hogy úgy gondolták, mire az országgyűlés elé kerül, nyilván kiveszik belőle a legembertelenebb részeket. Hát nem. Azóta nagy volt a hallgatás, és most, amikor mindenki el van foglalva a miniszterelnök tegnapi bombasztikus bejelentéseinek értelmezésével, szép csendben, fű alatt megszavazza majd a kormánytöbbség a hajléktalanok kitiltását a közterületekről.

A fenti kép tanúsága szerint a meglehetősen ritkás MSZP-s frakció szemmel láthatóan tudomást sem hajlandó venni a mögöttük zajló performanszról. Az épp elnöklő, történetesen szintén MSZP-s Ujhelyi István alelnök viszont rendre intette A Város Mindenkié csoport aktivistáit, ám a molinó eltávolítása után nagylelkűen eltekintett attól, hogy a négy hajléktalant kivezettesse a biztonságiakkal.
Majd az aluljárókból fogják őket.

Fotó

2010. október 15.

A PP-konstrukció

Ebben a blogban nagyon ritkán olvashatók jó hírek. Legyen most egy!
Íme: A kormány elképzelhetőnek tartja, hogy nem ők lesznek mindig hatalmon. Talán már 8, sőt, akár 4 év múlva sem.
Innentől kezdve megint rossz hírek következnek. Merthogy a fenti - talán meglepő - következtetésre annak a törvénytervezetnek az elolvasásából jutottam, amely arról szól, hogy mi módon kívánják (és fogják) a legfőbb ügyész megválasztásának, illetve leváltásának feltételeit, interpellálhatóságát, valamint a mandátumának hosszát megváltoztatni. (Ehhez persze megint módosítani kell az alkotmányt, amelynek már amúgy is csak hónapjai vannak hátra – de ez a dolog annyira sürgős, hogy odáig sem akar várni vele a kormány.)
A tervezet a jelenlegi 6 helyett 9 évre növelné a legfőbb ügyész hivatali idejét, és az új főügyész megválasztásához (meg az ügyészségi törvény módosításához) ezentúl kétharmados többség kellene, azaz az egyszerű többséggel rendelkező kormányok csak az ellenzékkel kiegyezve tudnák módosítani a jogszabályt és csak velük együttműködve tudnának másik legfőbb ügyészt választani. A KIM törvénytervezetében az is szerepel, hogy a jövőben a képviselők nem interpellálhatnák a parlamentben a legfőbb ügyészt, és arra az esetre is készült paragrafus, ha a parlamentben nem lenne kétharmados egyetértés az új személyről akkor, amikor a legfőbb ügyész mandátuma lejár, vagyis 2019 végén: az aktuális főügyész egészen addig hivatalban maradna, amíg meg nem választják az utódját.
Kovács Tamás nyugdíjba vonulása miatt decembertől új legfőbb ügyész lesz, és a kiszivárogtatott hírek szerint ez nem más lesz, mint a 2000 és 2006 között a Fidesznek sok örömöt szerző, remekül bevált Polt Péter. Az alkotmányt tehát azért kell módosítani, hogy a legközelebbi Polt-korszak (vagy másik fideszes főügyész hivatali ideje) ne csak röpke hat évig, hanem akár életfogytig tarthasson. Még abban a nem várt esetben is, ha az önsorsrontó, hálátlan magyar emberek egyszer majd netán megunnák a nemzeti ügyek kormányának nevezett testületet és másikat választanának helyette.
Kormányunk tehát végtelenül előrelátó, felkészül minden eshetőségre. Most hogy a köztársasági elnöktől kezdve - egy sajnálatos kivétellel - minden fontos pozícióba sikerült már elhelyezniük a saját, megbízható emberüket, eljött az ideje, hogy a törvényességi felügyelet vezetését is párthű káderre bízzák, lehetőleg az idők végezetéig.
Úgy, ahogy a média kívánatos szervilizmusa felett Szalai Annamária őrködik augusztus óta, 9 évig vagy tovább (merthogy korlátlan alkalommal prolongálható – akárcsak a kazah elnök).

2010. október 12.

Petíció

A Magyar Demokratikus Charta megalakulásakor elég komoly fenntartásaim voltak. Nem a célokkal volt bajom - azok legnagyobb részével egyetértettem -, hanem a fogantatás körülményeivel.
Azóta a nyilatkozataik vegyes benyomásokat keltettek bennem - helyenként túlzónak, néha erősen elfogultnak találtam némelyiket.
De a ma kiadott tiltakozásukkal mindenben egyetértek, úgyhogy ide is másolom:

Tiltakozás az ellen, hogy a kormány a környezeti katasztrófa ürügyén a jogállamot számolja fel

2010. okt. 12.

A valamennyiünket megrázó ajkai ipari katasztrófa ürügyén egyre nagyobb erővel nyer teret a Fidesz-kormány jogállamellenes katasztrófa-politikája. A miniszterelnök kezdettől fogva személyek elleni indulattá igyekszik transzformálni a tragédia nyomán támadt társadalmi megdöbbenést. Újra és újra szigorú felelősségre vonást ígér – mielőtt még bármilyen vizsgálat történt volna. Ezt a prejudikálást tetézi, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítását a független bíróság helyett a belügyminisztertől várja el. A Mal Zrt. vezérigazgatójának letartóztatását – mint holmi rendőrségi szóvivő – maga jelentette be a parlamentben.
Az autokratikus törekvések olyan határt léptek át a parlament hétfői ülésén, aminek a következményei beláthatatlanok. Orbán Viktor deklarálta: „Az ország… a választások utáni legfontosabb pillanatához érkezett, most fog eldőlni, valóban megváltoztak a dolgok, új korszakban élünk… be kell bizonyítani, hogy Magyarország elég erős ahhoz, hogy a közérdeket érvényesítse a magánérdekkel szemben.” Mindez azt a rendkívüli eljárással született törvényhozói aktust készítette elő, amelynek nyomán nemcsak a katasztrófában érintett vállalat vezetése és vagyongazdálkodása kerül kormánybiztos kezébe, de általános felhatalmazást is kap a kormány „rendkívüli intézkedés bevezetését előidéző helyzet közvetlen elhárítására”. Ez lehetőséget ad bármilyen magánvállalat de facto államosítására, egyszerű rendeleti úton. A honvédelmi törvény módosításával adott rendkívüli felhatalmazást nemcsak a Jobbik, hanem az MSZP is megszavazta (az LMP tartózkodott).
A miniszterelnök utalást sem tett arra, hogy amennyiben emberi mulasztás okozta a katasztrófát, azt miért nem jelezte előre az esemény előtt két héttel lefolyt hatósági vizsgálat, amely az iratok tanúsága szerint mindent rendben talált. A nyugati demokráciákban ilyenkor lemond az illetékes miniszter; nálunk – uszító kampány kíséretében – kormányzati offenzíva indult a magántulajdon ellen. Mialatt Orbán Viktor a „közérdek” „magánérdekkel” szembeni érvényesítéséről beszél, a jogállami eljárást teszi lehetetlenné, aminél aligha lehet fontosabb közérdek.
A Magyar Demokratikus Charta tiltakozik a piacgazdaságot és a jogállamot ért újabb támadások ellen. Ezek immár nemcsak a demokratikus rendszerváltozással született politikai szisztémát, de a gazdasági és társadalmi berendezkedés alapjait is fenyegetik. Szomorúan, sőt felháborodva állapítjuk meg, hogy a parlamenti ellenzék nemcsak bénultan nézi a Magyar Köztársaság intézményeinek lerombolását, de abban maga is részt vállal.

Bauer Tamás, Fleck Zoltán, Vásárhelyi Mária
a Magyar Demokratikus Charta szóvivői

* * *

Kiegészítésképp legyen itt a ma megjelent MaNcs A szerk.-je.

2010. október 4.

Status quo ante

Magyarország fővárosa Budapest.
A sokat emlegetett bonmot szerint az 1990-es átdolgozáskor ez az egy mondat maradt érintetlenül az eredeti, 1949-es alkotmányból. Tegnap megtudtuk, hogy az elmúlt húsz évben még ez a paragrafus is hazugságot tartalmazott.
A Fidesz budapesti választási győzelméről Orbán Viktor miniszterelnök ugyanis azt mondta: Magyarország "ma szerezte vissza a fővárosát". "Budapest az elmúlt 20 évben mindig vitában állt az ország többi részével. Mától Budapest az egység része, mától újra az ország fővárosa."
Tehát 20 évig nem volt fővárosa a Magyar Köztársaságnak. Vagyis utoljára 1990-ben, az akkori egypárt és kormány által irányított Fővárosi Tanács idején volt méltó a főváros elnevezésre Budapest. Ehhez a státushoz, a rendszerváltás előttihez tértünk tehát vissza tegnap.
Mindig a győztes írja (át) a történelmet.

Fotó

2010. október 2.

Magyar nagymamák, 2010

N. N., Nyíregyháza
A nyíregyháziak alig akarták elengedni Orbán Viktort.
– Óriási élmény számomra, hogy láthattam önt, az Isten áldja meg! – mondta könnyes szemmel egy hetven év körüli asszony, mire a mellette álló barátnője így bólogatott:
– Így igaz! Orbán Viktor a nemzet géniusza!
Innen

B. L., Etyek
- Butaságot csináltam - mondta a hatvanegy éves Bartos Lászlóné, akit szerda délben előállított a rendőrség a Fejér megyei Etyekről, mert tetten érték, amint letép egy választási plakátot. Az egykor pénzügyi adminisztrátorként dolgozó nyugdíjas asszony nyolcéves unokájával tartott hazafelé a kisboltból, amikor leszakította a Fidesz helyi polgármesterjelöltjét ábrázoló hirdetményt. Azonnal lebukott: szerdára virradó éjjel majd százharminc plakátot rongáltak meg a településen, s az asszony épp az ebben az ügyben eljáró rendőrök szeme láttára követte el a szabálysértést. A járőrök nyomban intézkedtek: a nagymamát - miután elhelyezte egyik ismerősénél unokáját - a bicskei kapitányságra vitték.
– Útközben még meg is bilincseltek. Bicskén aztán négy órán át várakoztattak, végül egy zárkába vezettek. Este hétkor azt mondták, hogy hetvenkét órára letartóztatnak, és Székesfehérvárra visznek. El is indultunk, de útközben az egyik rendőr kapott egy telefont, s közölte, elengednek. Majdnem nyolc óra volt már, amikor hazaértem. Az unokám még akkor is zokogott, azzal vigasztaltam, hogy a rendőr bácsik összekevertek valakivel.
[...] – Nehéz ezt megmagyarázni. Csak arra emlékszem, hogy nagyon dühös voltam. Az elmúlt hónapokban ugyanis egymást érték a botrányok itt, Etyeken, a polgármester urat, akit nagyon jó embernek tartok, teljesen kikészítették a képviselők. Voltak viták, perek, sőt, dulakodások is, legutóbb még az irodájából is kizárták. Ezen járt az eszem, és egyre jobban felidegesítettem magam. Aztán az első utamba kerülő plakáton töltöttem ki dühömet. Nem egy személy vagy egy párt, hanem úgy általában a bajkeverők ellen irányult a haragom.
Innen

H. Á., Budapest
Politikai bűnökért és hibákért ezen a világon fizetünk. Nemcsak azok fizetnek, akik a bűnöket és hibákat elkövetik, hanem azok is, akiknek a nevében elkövetik.
Szemünk előtt zajlik a liberális demokrácia épületének lerombolása.
[...] A modern demokrácia liberális demokrácia, a hagyományos demokrácia és hagyományos liberalizmus szerencsés ötvözete. A demokrácia az állampolgárok többsége uralmát biztosítja, míg a liberalizmus a kisebbségek és személyek jogait és azok sérthetetlenségét. A demokrácia elve a többségi döntés s annak tiszteletben tartása a kisebbség részéről, míg a liberalizmus elve a hatalmak megosztása úgy, hogy egyetlen állami intézmény se monopolizálhassa a döntés jogát. Az olyan demokráciát, amely nem párosul a liberalizmus felsorolt elvével és gyakorlatával, egy angol fordulattal „totalitáriánus demokráciának” nevezik. Tévedések elkerülése végett nem liberális pártok szerepe vagy jelenléte tesz egy államot liberális demokráciává, minthogy minden modern demokrácia az.
Szemünk előtt zajlik a magyar liberális demokrácia épületének a lebontása, politikai rendszerünknek totalitáriánus demokráciává való fokozatos átalakítása. A parlamentben kétharmados többséggel rendelkező párt, azaz annak vezére „mindent visz”. Ők jelölik (gyakorlatilag ők választják) az államelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, a parlament elnökét, ők nevezik ki az összes állami tisztviselőt és tisztségviselőt. Tőlük függnek a médiumok. Boross Péter javaslata a centrális egyszemélyi hatalom alkotmányos bevezetésére nem utópikus, hanem realitás. Orbán Viktor miniszterelnöki tekintélyéhez legfeljebb még a Legfőbb Hadúr cím hiányzik.
[...] Ahol a hatalmak nincsenek megosztva, ott minden valóban gyorsan megy. Ezzel lehet az egyszemélyes vagy egypárti döntés mellett érvelni. De a gyors törvényhozás nemhogy nem sajátossága a modern demokráciának, pontosan az ellenkezője igaz. Obamának két esztendő alatt sem sikerült (még egy demokrata többségű szenátusban és házban sem) keresztülvinnie eredeti programját az általános betegbiztosításra. Mert másoknak más volt a meggyőződésük, véleményük. Egy modern demokráciában mérlegelni kell, alkudozni kell, kompromisszumokat kell kötni. Semmi sem megy sürgöny módra. A jelen kormányzó párt vezetői büszkék arra, hogy számtalan törvényt hoztak rövid idő alatt. Pedig ezt inkább szégyellniük kellene. Csak parancsuralmi rendszerekben törvénykeznek lóhalálában.
[...] Orbán Viktor a jövő év tavaszára ígérte az új alkotmányt, míg a meglévőt már amúgy is akarata szerint szabdalta fel. Még annyi idő sem kell egy ország alaptörvénye megszületéséhez, mint egy embergyereknek. De miért csodálkozunk?
Ha kétharmados többséggel meg lehet mindent egy alkotmányban változtatni, ha az nem tartalmaz egyetlen általános érvényű, megváltoztathatatlan passzust sem, mint az Egyesült Államok vagy a Német Szövetségi Köztársaság alkotmánya, ha a magyar honpolgárok sosem tanulták meg tisztelni az alkotmányukat, s cseppet sem törődnek azzal, hogy mi is van vagy lesz benne, akkor miért csodálkozunk?
[...] Mindannyian felelősek vagyunk azért, ami történt, s ami történik.
Mindannyian megszoktuk a rövid távú érdekben, rokonszenvekben és ellenszenvekben való gondolkodást. Nem tartottuk tiszteletben a demokrácia íratlan szabályait.
[...] A szekértáborhoz való tartozás vált a politikai ítélkezés, gondolkodás egyetlen mércéjévé. A televíziós műsorok kezdtek papagáj-vizsgaelőadásokhoz hasonlítani. Vádaskodás, rágalmazás vagy legalábbis a másik fél motívumainak megrágalmazása bevett szokássá vált.
Csodálkozunk, hogy mindennek megfizetjük az árát?
Nem vigasz, hogy a Fidesz is meg fogja fizetni az árát a nemzetközi szervek ellen szított demagógiának, szakértő államhivatalnokok tömeges leváltásának, az alkotmány papírronggyá való változtatásának, a politikai hűségjutalmak nagyszabású osztogatásának, a saját táborán belüli önálló vélemények elhallgattatásának, a türelmetlenségnek, a szimbolikus politikának, a magabiztos rögtönzéseknek. Mert a politikai bűnünkért és hibánkért ezen a világon fizetünk.
Nem vigasz, mert ezt az árat egész Magyarország fogja megfizetni. Úgy, ahogy eddig is tette.
Innen
Free counter and web stats