Tüntetés a szólásszabadság védelmében 2.

A január 27-ei Bodó Balázs-beszéd is felkerült a YouTube-ra:

A közjó irányába

Ha a médiatörvény nagyszerűségét illetően bárkiben voltak is eddig kétségek, azok ma végképp eloszolhattak.
Ugyanis végre egy autentikus személy nyilatkozott róla, az az ember, aki mindenhez ért, aki mindenhez pont ugyanannyira ért. Igen, természetesen Schmitt Pálról van szó, méltán népszerű köztársasági elnökünkről.
Nemcsak azt tudhattuk meg az Észak-Magyarország-beli Schmitt-interjúból, hogy a médiatörvény „a közjó irányába hat” és épp ezért kiáll mellette, hanem azt is, hogy „az interneten való rendteremtés” szándéka „érzékenyen érint mindenkit”, de „az ifjúság és az emberi méltóság védelmének az előtérbe helyezése” azokat érinti érzékenyen, „akik a médiával foglalkoznak”. Ez egy igen mélyértelmű gondolat, úgyhogy nem csoda, hogy én például nem is értem egész pontosan.
Természetesen nemcsak ezzel a témával foglalkozott az államfő, hanem értékes útmutatásokat adott többek között a katasztrófák elkerülését illetően is: „Nem akkor kell árvizet kiabálni, amikor az ár már a házak falát mossa, hanem akkor kell rá készülni, amikor a folyó még a medrében csordogál.”
Azt is megtudhattuk, hogy tisztában van a jogkörével: „Az én feladatom az alkotmányosság felügyelete, nekem ebből a szempontból van jogom kétféle vétót gyakorolni: van egy politikai vétójogom, hogy visszaküldjem a parlamentnek az előterjesztett törvényjavaslatot, és van egy másik, hogy előzetes normakontrollt kérjek az Alkotmánybíróságtól. Egyikkel sem éltem,
mert nem találtam alkotmányellenesnek egy törvényt sem.” Pedig nagyon alaposan áttanulmányozta valamennyit, így nyilván azt is, amelyet később egyhangúlag megsemmisített a hozzá nem értő Alkotmánybíróság. (Rögtön meg is kapták jól megérdemelt büntetésüket.)
Az interjú végén Schmitt Pál teljesen új megvilágításba helyezte a feladatkörét. Aki eddig úgy képzelte kishitűen, hogy csak a négyharmadnyi magyarság felett őrködik az államfő, az most megtudhatta, hogy valójában „amikor én megszólalok, azt várják tőlem, hogy a demokrácia létét, a pluralizmust, a sajtószabadság és szólásszabadság létét garantáljam más országok vagy a média számára”.
Az interjú kiemelkedő fontosságát az is bizonyítja, hogy a lapbeli megjelenéssel egyidejűleg felkerült a köztársasági elnök hivatalos oldalára is. Arra az oldalra, amelyet egyébként nem a Magyar Köztársaság jelenleg hatályos címere, hanem annak két lebegő angyal által tartott változata díszíti – előttem ismeretlen okokból.
Schmitt Pál tehát vagy az élete első három évében érvényes címerre emlékszik, vagy – ez a valószínűbb eset – a jövőbe lát.

Dénes Balázs, Kossuth tér, január 27.

Sajnos, az eleje meg a vége hiányzik. A teljes beszéd a TASZ oldalán olvasható.

(A teljes kép pedig a YouTube-on látható, itt a blogon sajnos nem. Bocs.)

"Én nagyon elégedett voltam a vitának a stílusával is"

Strasbourg, sajtótájékoztató, 2011. jan. 19.

Fotó: Vincent Kessler (Reuters)

Coverboy

Az októbertől decemberig terjedő deutschtamásokat sajnos nélkülöznünk kell egyelőre, de remélem, valamelyik kedves olvasónk mielőbb pótolja a fájó hiányt.

Innen (eredetileg pedig a hódmezővásárhelyi postaládákból).

Az új Széchenyi

Fotó: Bócsi Krisztián

Házmester-ország

Feljelentésekben mindig jók voltunk, erre bizton építhet ma is a hatalom.
Ráadásul meg is könnyítik a dolgunkat: e csinos blanketta segítségével tehetjük ezentúl: nem kell bajlódnunk a denunciáló levél formájával, külalakjával.

Minden ott van előrenyomtatva és részletesen elmagyarázva a kétoldalas űrlapon (mintegy két tucat helyesírási hibával – ez ma már kötelező), számunkra tényleg nem is marad más, mint a nekünk nem tetsző szomszéd, kolléga, rokon, ismerős, üzleti konkurens galád tetteinek a hatóság tudomására hozása.
Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos szeretettel várja leveleinket.

Yes, they fucked it up

Fellegi Tamás elismerte, hogy ő mondta egy protokollvacsorán az ominózus mondatot a médiatörvénnyel kapcsolatban: „OK, we fucked it up” – de egyben azt is közölte, hogy ezt nem a tokaji aszú hatására, hanem színjózanul tette, és nem a törvény tartalmára, hanem csak a kommunikálására értette. Merthogy a törvénnyel semmi baj - szigorúbb ugyan, mint más országokéi, de kizárólag azért, mert „meg kell védeni az embereket az antiszemitizmustól és a cigányellenességtől”.
Derék dolog. Kár, hogy nem előbb jutott eszükbe.
Akkor például Vona Gábornak nem lett volna alkalma többször is - és teljes joggal - elmondania, hogy a Fidesz-kormány a Jobbik programjából dolgozik, azt valósítja meg.
Akkor a betiltott Magyar Gárda tagjai is a bíróság előtt állnának rasszista bűncselekménnyel vádolva, és nem csak a tőlük rettegő, ellenük (támadva) védekező cigányok.
Úgyhogy nem hat túl hitelesen Fellegi miniszter úr szövege. Ennek a törvénynek az ihletője nem a rasszizmusellenesség, hanem a média kordában tartásának fékezhetetlen vágya volt. A „minden a miénk, a sajtó is”, az „aki nem azt mondja-írja, amit mi diktálunk neki, annak kuss legyen” imperatívusza.

Hogy a világbotrány lecsengése után mire mennek majd a törvényükkel, azt még nem tudni, de hogy az időzítését tényleg nagyon elfuckták, az biztos.

Kisstílű, szánalmas, és ráadásul semmi értelme

A kormány elküldte az Európai Bizottságnak a médiatörvény angol fordítását, hogy Brüsszelben meggyőződhessenek arról, miszerint az új jogszabály a legkevésbé sem korlátozza a sajtószabadságot.
Hogy a fordítás olyan minőségű-e, mint az NMHH tartalomfelügyeleti főosztályának* Ice-T-magyarítása, azt most még nem tudni, az viszont rögtön megállapítható, hogy nem azért sokkal rövidebb a fordítás, mint a magyar eredeti, mert az angol ennyire tömör nyelv, hanem azért, mert néhány paragrafus kézen-közön eltűnt belőle.
Pedig ilyet egy magára valamit is adó ország nem tesz. Ha másért nem, hát azért, mert tudja, hogy a sántakutya-effektus perceken belül eléri.
Vagyis ha a kormány nem akarja elárulni azt a pikáns ötletét például, hogy az EU-elnökség fél éve alatt - vajh miért épp akkor? - nem áll szándékában feltűnősködni a sajtó látványos szankcionálásával, hanem majd csak július 1-jétől próbálja meg eltüntetni a neki nem tetsző orgánumokat - tehát ha ezt a bekezdést nem fordíttatja le a törvényből, egy-két órán belül akkor is kiderül a piti turpisság.
Merthogy az információnak a határon való megállításához még Orbán Viktor sokat emlegetett karizmája sem elég.

* Nem vicc, tényleg van ilyen nevű főosztály - Aczél Györgyöt és Lakatos Ernőt eszi a sárga irigység.

Merjünk nagyot álmodni!

Hogy mennyivel a világ előtt járunk mi, magyarok, arra egy mai hír ismét rávilágított.
Kirgizisztánban csak most neveztek el egy hegyet Putyinról, miközben Budapesten emberemlékezet óta van Orbán-hegy. (Merthogy eleink előre gondolkoztak.) Arról nem is beszélve, hogy a kirgizisztáni Putyin-csúcsról nem látni a királyi várra, az Orbán-hegyről viszont igen:
Az egyetlen, amiben a kirgizek – ma még – előttünk járnak, az a két hegy közti magasságkülönbség. Míg az Orbán-csúcs egyelőre csak 296 méter, addig a Putyin-hegy 4500 méter magas.
Mondhatnánk kishitűen, hogy: kis ország – kis hegy, nagy ország – nagy hegy; de nem kell ebbe beletörődnünk. Ha mind a 450 514 budapesti Fidesz-szavazó csak egyetlen centiméternyi anyaföldet terít az Orbán-hegy csúcsára, máris több mint háromszáz méterrel verjük a kirgiz dombocskát.
Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.

Ez volt a céljuk

Kiss Norbert.
Jegyezzük meg ezt a nevet! A viselője, a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) hivatalvezetője, Schmitt Pál eddigi személyi titkára, alighanem sokra fogja még vinni. Merthogy az m1-en ma reggel Süveges Gergő a kezében tartott, az újévi Schmitt Pál-beszéd – 17 helyesírási hibát tartalmazó – korrektúráját mutatva azt kérdezi tőle, hogy mi a véleménye erről az „állati kínos”, „hibáktól hemzsegő borzalom”-ról, és erre ő a következőket képes válaszolni: „Nézze, én annak örülök a legjobban, hogy végre Magyarországon elkezdődött egy olyan időszak, ahol a magyar nyelvvel és helyesírással ilyen aktívan foglalkoznak. Ez volt a célunk.” (0:32-0:41)


Lássuk be, ez már-már imponálónak nevezhető. Aki ennek a mondatnak a megalkotására és kimondására képes és hajlandó, az valószínűleg bármilyen feladatra használható.

Az előző köztársasági elnök Sólyom László volt, hivatalvezetője pedig Paczolay Péter. A jelenlegi államfő Schmitt Pál, az ő hivatalát ennek megfelelően Kiss Norbert vezeti. Az arányok tehát nagyjából megmaradtak.

Csak nehogy valakinek eszébe jusson, hogy az akkori hivatalvezető az Alkotmánybíróság elnöke lett, és ebből következtetéseket vonjon le a jövőre nézve.

Ph, érték

Rákay Philipet bízta meg az m1 intendánsi feladataival és a megújuló műsorkínálat kialakításával a Magyar Televízió vezérigazgatója. Medveczky Balázs azt várja tőle, hogy "irányításával a nemzeti főadó újra Magyarország mértékadó és kiegyensúlyozott információs csatornájává váljon, nézettsége pedig minden célcsoportban stabilizálódjon".
Hogy (még) mértékadó(bb) és kiegyensúlyozott(abb) lesz ezentúl az m1, afelől R. Ph. szakmai előéletét ismerve - gazdag dokumentáció a YouTube-on – nem lehet kétségünk; a nézettség stabilizálódására, sőt kétmillió alá sosem csökkenésére pedig R. Ph. legendás népszámlálási képessége (2002, Kossuth tér) a biztosíték.

Tartalom és forma egysége

A filmetűd briliáns forgatókönyve már megelőlegezte a sikert. De a virtuóz operatőri munka és a hagyományokkal szakító, invenciózus rendezés bravúrjai mind hiábavalók lettek volna, ha nem találják meg a megfelelő helyszínt és a minden tekintetben tökéletes címszereplőt.



Az ő alakításának méltatásához az én ékesszólásom kevés. Egy-egy sajátos kézmozdulata (1:15, 1:22, 2:34-től 3:40-ig folyamatosan) vagy szelíd, mégis oly megnyerően férfias mosolya (0:18, 3:48) többet mond el a Sándor-palota mindnyájunk által szeretve tisztelt lakójáról, mint ezernyi magasztaló írás. Ahogy elindul felénk (0:34), ahogy az emelkedetten archaikus szöveget recitálja (0:42-0:50), ahogy el-el töprengve megáll (1:07, 2:25), ahogy meleg tekintete folyamatosan simogatja a szemmagasságban elhelyezett súgógépet, az erőt és megnyugvást ad mindannyiunknak. Ahogy „jo eegészséget” kíván - a Kompromisszumok Robotosa hanghordozását a megtévesztésig hitelesen felidézve (0:10) -, az egyszerűen bizsergető.
Egyáltalán: ahogy a hangjával, bársonyos orgánumával varázsol! Van-e még valaki, aki úgy tudja kimondani ezeket a szavakat: „Így fogjunk kezet mi is saját valónk elmúlt énjével” (0:22), hogy legtöbbünkben fel sem merül, van-e értelme ennek a mondatnak? Váratlanul elhelyezett hangsúlyai (pl. „számot” 0:30, „szellemében” 0:48, „megrendítő egyben, megnyugtató” 3:54), egyéni improvizációi (mint például a talányos szóismétlés 1:17-nél) vagy a „voksukat” szó félreérthetetlen nyomatékosítása még sokáig elkísér az után is, hogy lelkiekben, szellemiekben és esztétikai élményekben gazdagodva, szinte megbabonázva felállunk a tévé elől, és alig várjuk a délelőtti ismétlést.

Most olvastam

Mint tudjuk, a készülő alkotmányra vonatkozó saját Javaslatát nem is látta Schmitt Pál, csak – mint a törvényekkel szokta - aláírta és továbbküldte. Nem történhetett ez másként a ma elmondott államfői üzenetével sem, hiszen ez is tele van helyesírási és egyéb nyelvi hibákkal, és ezúttal még az egysoros Himnusz-idézetben is sikerült – valakinek - elhelyeznie három hibát:
A tettes keresése valószínűleg már lázasan folyik.

Innen