2012. szeptember 29.

2012. szeptember 28.

Vót kólásdoboz sima, vót aranyozott, vót továbbá számozott, „Multik! Haza!” föliratval


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a NER szíves segedelmivel ügön szép ősz köszöntött a magyarok országjára. Még szeptember végin es künn lehetett üdögélni a szabadba, nem köllött fűtőcködni gázval, nádi hegedűvel, kinek mije vót a létminimumja alatt. Vagy nem vót. Ott ült I. Fülkefor es, az udvarba, sajtófőnököstül, fénképészestül, iparkottak feszt, munkaalapon. Vót min, mer mán az egész Kárpát-medencébűl, de a tengerentúlig menően özönölt a rendelés, aki magyar, mind öszvegyűrt kólásdobozt akart a kerál saját kezű aláírásával, kistérségi szuverén-bótok nyílottak ecélbúl a munkahelteremtés szép példáiképen, egész hálózat. Vót doboz sima, vót doboz aranyozott, vót továbbá számozott, „Multik! Haza!” föliratval. A kerál eggyet hörpentett a fotóhó, a többi kólát beléburította az alapétványi hordóba, maj csibészes tekintetvel öszvegyűrikélte a dobozt, s aláírta eskán. Jó kedve vót, mer eccőcsak túl jók lettek a magyarok számai. Az IMF maj megpukkatt, mer Fülkeufória, ahogy két esztendeje minden álló nap, ügön nagy gazdasági és társadalmi siker küszöbjin állott. De akkorájén, hogy el se látott a küszöb túlfelijig, hejába pipiskodott, hejába állongott a nemzet a cipőjibűl kilógó nagylábujjára. Szép, homorú eggy küszöb vót, de mint az üveghegy az Óperenciján, egy legén látott csak rajta átal, a kerál, még ű es csak akkó, ha fölhágott a Matolcsy tanár vállára. S állott a magosban, sasokval szítta az ózont. Vót es mire, hejszen jobban kezelte a gazdasági válságot, meg az abbú fakadó kihívásokot, mint sok más ország. Ezt csak a vak nem látta, meg a közgazdászok, de nem es vót nékijök lap osztval. A jobban kezelés vót a lényeg, abbul es a jobban, mer kezelésre csak a bolond járt. Mer mi vót!? Avvót, hogy nehez vót vóna a magyar sors az adósrabszolgaság jármába, ha I. Fülkefor nem folytatott vón egyfajta szabadságharcot, de folytatott. Még exportra es jutott a folytatásbú. Megmonta a Kereszténydemokrata Internacionáléba es, hogy nincs mese, Ejrópába a jóléti társadalmaknak kampec, tessék a segélyorientált herelóbálás és kólázgatás helett dógozni, mer mán a munkaalapú társadalmak kora jő el, az olyanoké, mint a magyar. Mer mi van a magyarokná? Jólét van? Annak dacára, hogy küs hijján hat millijóan élnek a létminimum fölött, nincs jólét. S ha nincs, akkó jóléti társadalom sincs. Ellenbe munka van? Van. Közmunka képibe, de van. Eddig a segély fejibe szegénynek köllött lenni, meg legföllebb sorbaállni a magyarnak, eztán árkot ás érte heti tízezerér, másik héten bétemeti ugyanannyiér. Segély meg, ha köll még ezek után, csak kőcsönbe lesz, igénylőlap a levegőautomaták mellett tanálható a kormányhivatalba. S ha majd ez így kolektíve lábrakap a ködös Albiontúl az Urálig, akkó elüldögélhetünk a Kánaán, amíg meg nem és viszont.

Parti Nagy Lajos  Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben


2012. szeptember 26.

Markókozmosz*


Még 2011 májusában Markó Iván fellebbentette a fátylat lelke féltve őrzött titkáról. (A szemérmes kitárulkozás 2:02-től látható-hallható a videón):



Eléggé méltánytalan tehát, hogy csaknem másfél évet kellett várnia a válaszreakcióra:


* © Ulrich Gábor

Frissítés:
Az elmúlt másfél évben nem sokat javult Markó Iván mentális állapota, sőt. Mindez ebből a videóból meglehetősen világosan kiderül. 
Ha az Orbánt érintő szerelmi vallomása 130 milliót hozott, el sem tudom képzelni, hogy a Jóisten mennyivel fogja megajándékozni a szép szavakért, amellyel őt illette.

Frissítés 2.:
Továbbgondoltam.

A Médiatanács szóvivői irodájának közleménye


„Az elmúlt időszak konzekvens bírósági határozatai egyértelművé teszik, hogy a Klub-szabály alapján a Klubrádió pályázata alakilag érvénytelen. 
A bíróság e tárgykörben hozott döntései értelmében a Budapest 95,3 MHz-es frekvencia hasznosítására kiírt pályázati eljárás eredményes, ugyanakkor érvényes pályázat nincs. 
A médiatörvény szerint, ha nincs érvényes pályázat, akkor a pályázati eljárást eredménytelenné kell nyilvánítani. 

Budapest, 2012. szeptember 26. 
Médiatanács szóvivői iroda”

A „pályázati eljárás eredményes”, „akkor a pályázati eljárást eredménytelenné kell nyilvánítani”. 
Világos beszéd. Igazán nem tudom, mit értetlenkednek már megint a mindig értetlenkedők.

2012. szeptember 24.

Ha a szem (meg a száj) tényleg a lélek tükre,

akkor nagy baj van.
Ez a kép ma készült a miniszterelnökünk litvániai látogatásán:


Ahol egyébként többek között azt fejtette ki, hogy Magyarország nem szabad ország.

2012. szeptember 21.

Tempora mutantur (de nagyon)


Stumpf István igazgató, Orbán Viktor kollégista (Bibó szakkollégium, 1984)

Orbán Viktor miniszterelnök, Stumpf István alkotmánybíró (Videoton-stadion, 2012)

Alsó fotó: Stiller Ákos

Gazdaságpolitikánk szilárd alapokon nyugszik

Ez most már biztos. 
Ugyanis azt feleli Varga Mihály IMF-főtárgyaló (aki közismerten az egyetlen úgy-ahogy komolyan vehető tagja a Fidesz-vezetésnek) arra a kérdésre, hogy mitől kezdene el épp most növekedni a fogyasztás, miután az egykulcsos adó sem tudta azt beindítani: "Előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előtt-utóbb lehet, hogy a tévét is ki kell cserélni. Tehát attól, hogy valaki két évig nem vesz meg valamit, előbb-utóbb mégiscsak eljön az az idő, amikor lehet, hogy ezt meg kell tennie.” 
Hát aki ezek után sem kezd bízni hazánk ragyogó jövőjében, az tényleg reménytelenül defetista, hogy azt ne mondjuk - Orbán Viktor találó kifejezését kölcsönvéve -: ellenforradalmár. 

Íme, az épületes párbeszéd:



Aki rendesen szül, s öleget a hazának, azt nem bántsák, illetőleg ha van es odasuhintás, fő se veszi, mer nem ér rá


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy mán a magyar asszonok hölgyikébb részinek a nagy öntudatjokval semmi nem vót elég. De ténleg! Mán a Varga honatya élő virágot vitt nékik, fehéret, lapogatta a küs kosztümös hátukot, horibile még azt es megengette, hogy tán dürückösebben fogalmazott az éccaka hevibe arrul, hogy aki rendesen szül, s öleget a hazának, azt nem bántsák, illetőleg ha van es odasuhintás, fő se veszi, mer nem ér rá, ecetera, különben se ösmerhette még a Rogánné tisztőt álláspontját a kérdésbe, de hejába. Ezek úgy fő lettek mérgelődvel, hogy feszt kötötték az ebet a húrhó, mi pattanásig vót feszülve amúgy es. Penig mi történt!? Ültek a Patkóba éccaka, küssebb társaság, a férfijak verbálissan elerisztették magukot, ezen az asszonyok puffogni kesztek, meg beszóni ha köll, ha nem, de a végin szépen hazamentek, mint mindég. Oszt ebbül lett, ami lett. Mán a kerál pártya nem győzött elhatárulódni ennen impertinencs férfi tagjátúl, meg legfőkép attó a hamis, minden alapot nékülöző ráfogástúl, hogy ű, mint pártszöveccség, egy minutomig es nem támogatta vóna teljes mellszélességvel, sőt cici-, mán engedelmet, hogy a családon bévüli erőszak önálló törvényi tényállás legyen. Legföllebb ne a családon legyen bévüli, hejszen hogy gyün ahhó az erőszak, hogy e szép intézményünköt a törvénykönvbe bésározza. De ettű eltekéntve nem ollan párt űk, hogy elrontója lennének akarmi jónak, há hogy a retkes barbiba ne támogatták vóna!? Őróluk messziről lehet tudni, hogy genetikusan sohse mondanak mást, mint amit mondanak. Pláne nőügyekbe! Csak ahhó köllött vóna egy küs kombinatórika, eggy fejlettebb inteligencia, ugye, amellik észreveszi az álláspontyuknak a lassú fejlődésit mán a serkedő állapotjába es, különös tekintetvel Rogán Antalra, akinek megmonta a felesége, hogy ű az uccára es kimén, ha szükséges, és nem támogatólag, mitül a frakcijóvezető abbahejbe meghajlott a hölgyek akaratja előtt, kük magyar választópógárasszonok magik es, hezzá nem es kevesen. De ehhő mér köllött botrány meg sárdobálás?! Ha a kerálpárt nőtagozatja teljes világosságval látta, hogy mi van a vita heve mögött, akkó az ellenzéki tisztőtt hölgyek es láthatták vóna, ha akarták vóna a megfontolt módosulást, de legalább a jószándékot az üres parlamentbe. És nem mingyán kiverni a magoscét egy éccaka után, nem hebrencs mód hisztizni, meg tűntetgetni vasárnapi ebédkó, ami sajna, pont azt mutassa, hogy tán még korán es vót az előlegezett bizalom, de mindegy most má, sok lúd disznót győz, ha úgy gondulják, hogy verik őköt, há legyen meg a kis akaratjuk, legyenek benn a törvénybe, ha köll, név szerént, mit csinájjon az embör, ha eccő olanok mint a punyhó gyermekek vagy a cicák, hogy addig toporzékulnak, amég világ a világ vagy amég nem teljesül a kévánságjok.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2012. szeptember 20.

A little help from our friends


Úgy látszik, kazah foglyok is vannak börtönben nálunk. Mi mással lehetne magyarázni azt az itt olvasható mai hírt, hogy a sajnálatosan befuccsolt azeri milliárdokat most Kazahsztánból kívánjuk pótolni. Egyben persze felfedezzük az eddig méltatlanul elhanyagolt ezeréves magyar-kun-kazah testvériségben gyökerező gazdag kulturális kapcsolatokat, valamint a messze földön híres demokratikus hagyományokkal rendelkező ország élén álló Nurszultan Nazarbajevet, akinek nemzetvezetői metódusa még talán az Aliyevénél is vonzóbb számunkra. Hiszen ő már 1984 óta egyfolytában Kazahsztán első embere, és az is marad, amíg a világ világ. Ennél csábítóbb példa pedig aligha akad miniszterelnökünk számára, aki májusi asztanai látogatásakor 
szuperlatívuszokban nyilatkozott az ott tapasztaltakról, és ezzel felvételt nyert a Nazarbajevvel baráti kapcsolatot ápoló államférfiak válogatott csapatába.

Szóval a magyar börtönben sínylődő kazah rabok már vághatják a centit. Ha pedig netán még sincsenek ilyen elítéltek, akkor legalább egy tripla életnagyságú Nazarbajev-szobrot biztos ígértünk a Felvonulási térre.

*
Update 2013. október 23-án (Pézsma Fb-bejegyzése): 
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=421962747905750&set=np.127361834.100000244576464&type=1&theater&notif_t=notify_me

És egy újabb update 2014-ből:
http://www.origo.hu/itthon/20140428-nurszultan-nazarbajev-kazah-elnokot-meltatta-fazekas-sandor-videkfejlesztesi-miniszter.html?

2012. szeptember 19.

Józsi bácsi, térjen vissza!



Oda jutottunk, hogy lassan Torgyán József a leghitelesebb alakja a magyar politikának.
Ő legalább mindig ugyanaz a populista, vérciki, kabaréba illő mondatokat szajkózó szórakoztatóiparos volt: húsz éve is, ma is, Orbán miniszterelnök-helyetteseként is, ingyen tömegközlekedő hegyvidéki nyugdíjasként is, nagygyűlésen szónokló lángszavú Ciceró-dublőrként is, Kósa Lajos m1-beli nyilatkozatát az ATV-ben kommentáló, 80 éves születésnapjával büszkélkedő bácsiként is. Ő az egyetlen közéleti szereplő, aki biztosan nem okozhat nekünk kellemetlen meglepetést.
Tehát mi sem mondhatunk mást, mint az – állítása szerint – őt gyakran meg-megállító többi magyar: „Józsi bácsi, térjen vissza!”
Torgyán úr sajnos még kéreti magát, „nem kívánkozik vissza a mocsokba”, de bízzunk benne, talán nem sokáig. Ennek a szerencsétlen országnak a sorsán már ő sem tudna rontani érdemben – de legalább újra lenne min nevetnünk néha.




2012. szeptember 14.

A Bódogságos Mária országába, ki eléggé sajnos, csak eggyet szült a karrierjire tekintetvel

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy méhibe élt a nemzet, kivált a kerálpárt és vidéke, megannyi derék, azerita férfiember országházán bévül és küel. A közszógálati nép epp madarat nem fogott örömibe, hogy eggy család vót bölcs és lobbanékony vezetőivel, kik kemény kézvel kormányoszták a hazát a balternatív megoldások lejtőjin. Nem vót megállás, csak a főfele vót, ami a lefelének az unortodox aspektusja, nem más. Legföllebb komonikatíve bé köllött néha vallani: hülyék vótam jótakartom hevibe. Mer annyi esze a legszerényebb honatyának es vót, hogy hülyék legyen. Megmonta a családfő az őszi sorakozáskó: hékáim, a szám eggy makacs dolog, avval nem lehet vitatkozni, az IMF hitelt felvenni nem kell félnetek. S akkó eggyes hölgyurak, ahelett, hogy örvendtek vóna azon, ami el vót má érve, hogy a törvény lényegibe otthol es bünteti a gyerekfalhóvágást, az asszonverést, de még az „erőszakos” nemi meghágását es a büdös kurvájának, gyöttek a külön tényállásval tangás jódógukba. Mer nem tuttak megnyugszani benne, hogy a magyarok eggy család, min bévül ollan nincs, hogy vóna, ami van. Ami esetleg van, az nem az, avval kész. Erőszakrúl csak az fantázijál, aki nem szült eleget a választott vezetőjinek, s viszket néki. Miáltal bé akargya szeplőséteni a család intézményit. Horibile a Bódogságos Mária országába, ki eléggé sajnos, csak eggyet szült a karrierjire tekintetvel. Ha vót es családon bévüli erőszak, azt sohse látta senki. Képviselő meg politikus kivált nem, azt se tutták, mi fán terem. S hogy hetvenkét asszon meghal esztendőrül esztendőre, az es csak a klitorális úrhölgyikék kitalálása vót, kük mán mindent megragattak, a magyarság ízéját es beleértve, hogy a labancz gazdájiknak megfelejjenek a külhonba! Még hogy a családon bévüli erőszakrúl disputáljék a Magyar Parlament a nagy tekintélyivel, mintha valami szingliklub vóna!? Még hogy egy grádicsra hozni a családon küelivel!? Jóra az nem vezet, mer csak szüli a kikapós vért, a magyar meg fogy. 
Há csak más egy pofon otthol, ahun a családfő adja, vagy májlerúgás, mint idegenbe! Mer otthul az meg vagyon érdemölve, ásóval-kapával. És ezt látni köll, hejába írt alá riszáltába sok megtévesztett asszonka, ha férfi vót, ha nem, több ezren a százná es, népi kezdeményezés keretibe. Mer eggy illen dolog, tisztelet a kivételnek, eccerűen nem lehet népi. Mi lesz az országbúl, ha a családfő ki se pofozkodhassa otthol a feszültségit rendessen, amitt epp az illen cafkanáriják okoznak? I. Fülkefor Félázsiája nem eszdéeszes lelkiségű és bővön hisz elöljáróinak. Ha a választott vezetői éccakai órán aszongyák szakmailag, hogy aranyoskám, emmán jól benne van a büntető törvénykönyvbe, akkó az jól van benne, aki nem hiszi, leszophassa, mán bocsánat, hun a kurtafarkú malac túr.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
(A falvédő Muha Marton Enikő műve)

2012. szeptember 12.

Erdős Virág: Na most akkor (kupléként előadja: Paizs Miklós)



Itt a szöveg:
Na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.

Frissítés:
Ennek a versnek a négy sorát volt képes felhasználni Bayer Zsolt egy a szokottnál is aljasabb publicisztikájához. Mentálhigiéniai okokból nem idéznék a cikkből - Erdős Virág felháborodása viszont itt olvasható. 

2012. szeptember 7.

Mosolyintott az azeri elnök, avval meg es vót a „gentleman léprement”

-->
Egyszer volt, hol nem volt, az lessz, hogy még a levelek le se hullnak, mikó Magyarország baltát fog ajándékozni Azerbajdzsánnak, de ennek íziknyi köze nem lössz Safarov hadnagy nyárvégi kiadatásáhó rutineljárásba. Akkó az történt, hogy I. Fülkefort többedsző megkereste kérésivel a régtül való azeri komája, és ű gondos mérlegelés után engedett néki. Idehallgass Viktorham, bülbülérozott Ilhan Alijev, ül a tömlöcbe tikteknél az a katonatiszt, ki magyar baltával (!), magyar ágyba kinyuvasztott eggy örmény katona­tisztet. Néktek állampapír-jegyzés köll, meg keleti szél gáz képibe, nékünk a mi hősünk. Adjátok ki, hejszen ha van kiadás, van bevétel es, monta, oszt őszintén csippentett a szemivel, posztszovjetmód. Lehet, csak ne kölljön a törvénesség talajárúl lelépni, felelte nagy ravaszul a kerál, mer onnét ű lelépni sohse fog. Nem es köll, Viktorham, monta Ilhan, te kiadod, én különgépet menesztek érette, oszt kalap. Mer a kalap azeriül es kalap vót. Na de mit tész véle, kért garanciját a kerál. Há mit tennék! Előléptetem, lakást adok néki s a nyócévnyi megszógált füzetésit. Höjdemán, remélem a börtönfüzetésire gondúsz, komám, tárgyalt kutyakeményen a kerál, hejába vonkotta Szijjártó különmegbízott a palástját. Pont arra gondul, mosolyintott az azeri elnök, avval meg es vót a „gentleman léprement”. Minekutánna történt, ami történt, megen kard nyúlt a magyar fele barlangjába. Örményország epp hadat nem izent, a művelt világ rászta a pöcsike öklit, de mivel Selmeczi Gabriella szerént ez moszkovita álbotrány vót, hamar elcsihatt a dolog. Naná, hogy a szeptemberbe fontosabb vót az öszves magyar pulya keráli iskolaköppenye, s hogy Hoffmann Rózsa bordásfalnak őtözve fogja ellenőrözni a mindennapi tornaórát. Na, mán epp föl vóna lélegezve a nemzet, mikó gyön majd az újabb megkeresés Azerbűl. Hogyhát, a jegyzéshő még hibádzik valami. Ha mán I. Fülkefor így bétartott vót az ünneplő azeri népnek, jegyzékvel meg hasonlókval, hozza el a baltát különvonaton, épül nékije a múzeum. Na, a kerál majd hímöl-hámol, hogy nem errűl vót szó. Dehonnem, feleli a jeles azerokrata szárazon, hanem ha az ű komája ekép gondulkodik hárommilliárd dollárrú, úgy es jó. Avval lerakja a telefont. Nem lössz mit tenni, azon mód fő köll fűttőztetni különmozdonyt, látványszerelvényt, és irány Baku a véres baltával. Az azeri állomáson a két kurátor nyugott és tárgyilagos beszédet fog mondani, mibe reményüköt fejezik ki az örmény-magyar-azeri megbékélés eránt. Ezt az elnök három vicces seggberúgásval honorálja, oszt hazakűdi Szijjártót és Navracsicsot, kik mán a vonaton sajtótájékoztatót tartanak az azeri-magyar műtárgycsere-program fontosságárúl. Annak utána penig Mária országa veres orcával várja a gázt meg a jegyzést, de hejába, Közép-Európa motorgyának csak a belső égés marad, amég kerál a kerál, s még azon es túl.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben


2012. szeptember 3.

Szimpla taplóság vagy több annál?


Miután Hoffmann Rózsa a hétvégén már nemzeti tanévnyitott, eljött az ideje, hogy maga a nemzet miniszterelnöke is emelje a fényét a tanévnek és irányt mutasson a jövő nemzedéknek. Meg is tette.
A média jókat kacarászott, hogy Orbán beszéde alatt a felsorakoztatott ifjak tucatjai lettek rosszul, ájultak el a tűző napsütésben.  

Szerintem azonban ennél sokkal inkább figyelemre méltó, hogy hol történt mindez. Ugyanis Orbán Viktor épp abba az intézménybe ment tanévet nyitni, amelynek jogelődje kollégiumában Safarov hadnagy – ma már őrnagy és nemzeti hős – baltával meggyilkolta a katonatársát.
Hogy ez a miniszterelnöki húzás az elemi emberi érzékenység teljes hiányát mutatja csak, vagy – ami még sokkal rosszabb – szándékos volt, azt nem tudom eldönteni. Lehet, hogy rá akart tenni még egy lapáttal, lehet, hogy az munkált benne: látjátok, én ezt is megtehetem, én bármit megtehetek.  

Bakupest


Ha valaki nem értesült volna róla, Azerbajdzsán Nagykövetségének az oldaláról megtudhatja: Baku és Budapest fuzionált. Íme:



Az első főpolgármester nyilván az a személy lesz, aki mindkét városhoz kötődik,  több évet élt mindkettőben, és jelentősen hozzájárult az örök és megbonthatatlan azeri–magyar barátság fejlődéséhez, legelsősorban is a gazdasági kapcsolatok felvirágoztatásához. Ráadásul az egyik országban nemzeti hős, úgyhogy jobb kezekbe nem is kerülhetne az új világváros irányítása.

Frissítés: Ami a gazdasági kapcsolatok felvirágzását illeti, az úgy fest, egy kicsit késik.

2012. szeptember 1.

Egy kicsit furi


m1, Ma reggel, aug. 31., 7.34



A műsorvezető felolvassa a kezében levő forgatókönyvből: 
– Holnap a Klebelsberg Kultúrkúriában Kárpát-medencei árverés nehéz sorsú gyermekek fesztiválját rendezik meg első ízben. 
Az interjúalanyára pillant, és folytatja: – Sok szeretettel köszöntöm a stúdióban Szűcs Balázs szervezőt. Honnan jött a Remény Kis Emberei Fesztivál ötlete?
Az interjúalany zavartan körbenéz, majd azt mondja: – Én nem Szűcs Balázs vagyok, ez valami félreértés lehet, talán rossz helyre lapozott.
– Akkor Keresztes Tamással. Összekevertem a két pontot, elnézést kérek. A Kaszás Attila-díj jelöltje Keresztes Tamás Jászai Mari-díjas színművész. Egy kicsit furi is volt nekem, mert ismerős volt – mondja a legcsekélyebb zavar vagy szégyenérzet nélkül Obersovszky Péter, aki a március 30-ai legendás Schmitt-interjú mikrofonállványaként végleg kiiratkozott az újságírók közül, de a köztévének így is megfelel. Sőt: így felel meg igazán.

(A tegnapi interjú  itt látható 1:39:18-tól.)



Via Napi Fix

Az ember, aki két-hárommilliárd eurót hoz a magyar kormánynak



Vagyis ilyen sokat senki nem tett még a magyar gazdaság felvirágoztatásáért. Illene valamilyen komolyabb kitüntetéssel elismerni a szolgálatait. Lovagkereszt, tisztikereszt, meghívás a Videoton VIP-páholyába, ilyesmi.

Frissítés: Hát úgy látszik, mégsem (lásd itt). Még szerencse, hogy bölcs és higgadt kormányunk nem hamarkodta el a kitüntetést. 

Free counter and web stats