2013. december 28.

2013. december 25.

Negyven jövendő emberi erőforrás és a miniszter


Aki meg akarja tudni, hogy milyen az a rendszer, amelyik itt épül körülöttünk (sőt, tulajdonképpen már készen is van), az nézze meg ezt a videót, amellyel az Emmi büszkélkedik az oldalán. Vigyázat, erős gyomor kell hozzá.


(Háttérinformációk szerte a neten. Például itt.)


Fotó: Hajdú D. András

2013. december 20.

Háztartási antigravitáló

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Márija országába minden együtt vót a gyermek Jézuska fogadására, hit annyi vót, mint soha, remény dettó, a kormánzati szeretettű meg mán allig lehetett mozdúni, olly tetemes mennyiség irányút belőle a gyöngék meg az elesettek felé. Még Tél tábornok ki se mutatta a foga tuggyukki fehérjit, mikó a kerál megmonta, a Kárpátok alatt evvót az utósó tél, mikó a magyarnak fűtteni köllött. Mer itt nyárra vagy mínuszba mén a rezsi, vagy mindenkitű bé lessz szedve eggy bizonos összeg per hó, amitű mínuszba mén a rezsi. Addigra minden háztartás kap egy Széles Gábor-féle háztartási antigravitálót, avval elhaséthassa a kiosztott atommagot, s máris lesz áramja ingyér, nem kő idegen hatalmak s visszahúzó erők csecsin lógnia. Még ezt ki se nyilatkoszta I. Fülkefor az eggyik szájával, mikó a másikval az állami cégvezetők üstökit borzúta meg, de úgy, hogy abba minden ádventi gyertya beléremegett. Megmondotta a Némethnének, hogy menjen ki ezekhő, és a jogi helyzettű függetlenű szedgye bé tőlök a prémiomjokat meg a sunyisanyi jutalmokat. Két millijót ott hagyhat mindnek a svihák zsebibe, mer egyrészt az nem pénz, másrészt annyi jár, de több nem, oszt kalap. Ez akkó vót, mikó a szent Karácsony alkalmábúl, a Hoffmann igazgatónéni szerént, bétellett végre a magyar családok régi vágya az esélyeggyenlőségre, mer esztán minden csillagszemeő magyar gyermek ugyan­abbú fogja tanulni ugyanazt. A sok kiművelt emberfő megszavaszta az ország házában, hogy eztán semmi piac meg ökörhuggyozás, hanem a kerállam megrendeli, megírgya, lecenzúrázza, s tisztára ingyen kiosztya a magyar pulyanebulóknak az oskoláskönvet, még bé es biflázná maga, ha má nem tudná öröktű fogva. De nem ám, mint komonistáékná, hogy eggy van mindenbű! Dehogy! Hanem kettő! Hezzá tantárgyanként, mibű bővön válogathat a nemzeti nebuló, ott lessz néki a szótagolós közmunkás-változat, meg van a kis tudásalapú, ha esetleg nem bírna némely Stein­mann a tudásszomjával. De a csúcsdísz a szegények tűzikarácsonfáján nem ez vót. Hanem hogy a maga legendás szerénységivel I. Fülkefor bécsempészett egy apróságot a fejlesztéspolitikárú szóló törvényjavaslatba, mit az ünnep előtt nagy átabotába meg es szavaztatott az udvaroncaival. Ez penig avvót, hogy ha a sok Moritúró Rudi ennyit izmozik egy nyammatt koporsócepelésen meg mozsdatáson, hát üsse ásó, ű a maga keráli részirő egy évvel elhalasztya az ingyen temetés bévezetésit. Mikó kapták a hírt a halasztásról, a temetkezési vállalatnál nem es hittek a szemüknek, hejszen itt álltak ugrásra készen, Csepel várta a kuncsaftokat, osztán tessék, a szocholt kérdésbe maratt a kapitális temetés. De a kerál azér vót kerál, hogy tovább lásson az urnánál, eccő van kampánykarácson, aki közbe húny el, az vessen magára, amíg meg nem hal. 

Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának mai darabja az ÉS-ben


2013. december 17.

Ők képviselnek minket



Jövőre sok képviselő lesz kénytelen megválni a parlamenti helyétől, mert csökken a létszám. Végkielégítést kapnak majd természetesen. A kormány valamilyen ok miatt épp most készül megváltoztatni a 2010-ben a "pofátlan végkielégítésekre" általa kivetett 98 százalékos adót.
A hvg.hu riportere, Fekete Norbert, megpróbált utánajárni, hogy miként vélekednek erről a kormánypárti képviselők:




2013. december 14.

Rőzse (avagy a törvény előtt mindenki egyenlő)

Vizoviczki László és négy főrendőr társa ezentúl szabadlábon várhatja a tárgyalását, mert a Fővárosi Törvényszék túl drákói intézkedésnek tartotta az eddigi házi őrizetet. Érthető is, semmi sem indokolja, hogy bármilyen őrizetben legyenek, hiszen alig néhány százmilliós korrupciós ügyről van szó, amelynek társadalmi veszélyessége elenyésző.

Nem úgy, mint azé a szörnyű bűntényé, amely 8-án történt Nagykörűben. A police.hu jelentése szerint:

"A Szolnoki Rendőrkapitányság eljárást indított tulajdon elleni szabálysértés elkövetése miatt egy nagykörűi lakos ellen. A rendelkezésre álló adatok szerint a 35 éves férfi 2013. december 8-án 9 óra 55 perc körüli időben Nagykörű külterületén, a Tisza-gát partján lehullott faágakat gyűjtött össze és tulajdonított el. A helyszín közelében járőröző Készenléti Rendőrség munkatársai tetten érték a jogsértő férfit cselekménye közben. A nagykörűi lakost a rendőrök előállították a Szolnoki Rendőrkapitányságra, ahol meghallgatását követően őrizetbe vették."

Egyetlen bűnös sem menekülhet, az igazságszolgáltatás szigorúan, keményen és részrehajlás nélkül lesújt rá.

2013. december 13.

Rezsi és forradalom

Közismert tény, hogy vezetőink mindegyike lángész, a kormánybiztosok meg különösen zseniálisak.
Közülük is kiemelkedik azonban Németh Szilárd biztos úr, aki emberpróbáló polgármesteri munkája mellett nap nap után elkápráztat bennünket a rezsitudományokban való jártasságával.
Az viszont talán még a széles rajongótáborát is meglepi, hogy mindezek mellett arra is futja idejéből és energiájából, hogy fővárosunk szépítését is szívén viselje, mégpedig tevőlegesen. Rájött, hogy a Szabadság tér nem méltó a nevére, ha nem áll ott mihamarabb egy 48-as emlékoszlop. De nem ám holmi a liberalizmus lélekfertőző mételyével átitatott, elfajzott modernkedés, hanem igazi művészet. Oroszlánokkal, allegorikus figurákkal, igazi hősök alakjaival - és persze realisztikusan megmintázva, mert azt értik csak a rezsicsökkentéstől amúgy folyamatosan boldog magyar emberek. A tetején hatalmas nőalak legyen, és ami a legfontosabb: legyen nagyon magas az oszlop, hiszen Magyarország jobban teljesít.
A biztos úr kivételesen remek ízlése elképesztő tárgyi tudással is párosul. Egy pillanat műve volt csak, hogy ráeszméljen: "De hiszen láttam is már a legmegfelelőbb szoborról készült rajzot a kassai Képes Újság egyik 1848. évi számában!" Nosza, nem habozott egy percet sem, és beadta javaslatát a Fővárosi Közgyűlésnek: a forradalom 170. évfordulójára (és a jövendő harmadik Orbán-kormány uralkodásának negyedik évfordulója megünnepléseként) állíttassék fel végre Marco Casagrande tervrajzban sem fennmaradt, soha meg nem valósult Szabadság-oszlopa.


S ha mindenki a világon elképedve nézi, hogy mit művelnek egy valaha normális, sőt rokonszenves országgal, hogy hová süllyesztik vissza nemcsak társadalmilag, hanem szellemileg is - az csak azt bizonyítja majd, hogy jó úton járunk.

"Nem kalkulálható még a rossz sem"


Spiró György tegnap este Friderikusszal beszélgetett. 
A magasan legoptimistább mondata az volt, amit a címben idézek - de azért nagyon érdemes megnézni-meghallgatni: 
http://www.atv.hu/videok/video-20131212-friderikusz-2013-12-11 


2013. december 6.

Az illen pisaiak mire föl a kis magyar pulya számtanpéldájába turkálnak, ha a tornyuk ferde?!

Egyszer volt, hol nem volt, kampányadvent idejibe vót, meg köllött hát küssé billengetni a magyar bíróságokot, olly igen el vótak szállva a magik függetlenségitűl. Ítéltek összve s vissza, de mint a paszújos balha, úgy. A nemzeti jogegység rendszeribe! Nem vót más választás, maga Rogán uram köllött, hogy odaszójon a fészbúkján ebéd előtt, ne má, hogy háziőrözet a luxusba, mer mire kávétok főhörpölitek, kispajtikák, kaptok eggy Lex Rezesovát a fejetekre. Na, meg es változott délutánra az ítélet, epp arra, merre a videjó eléiránoszta. Ez akkó vót, mikó kiderült, a magyar oskolások önmagukba véve jobban teljesétettek a pisai fölmérések során, epp a viszo­nyétás terin vót egy íziknyi, gyöngülésnek es mondható változás a három évvel ezelőtthöz, a népbutétó bolsegyurcsánybajnaista rabiga folyamányaképpen. Arrú nem es beszélve, hogy az illen pisaiak mire föl a kis magyar pulya számtanpéldájába turkálnak, ha a tornyuk ferde?! De a Balog miniszter csöppöt se szomorkodott, hejszen az eredmény epp megfelelt Parragh uram inas-centrikus elvárásainak, és oda innovált, hogy ha mán a Klebelsberg-központ illen jól teljesét, alája kőne csatolni a komplett egésségügyet, legalább délutánonkint. Maj főpezsegne az egésznapos oskolába a punnyadás, bővön el lehetne gyógyétkozni két tornaóra köszt, műtéthő mindég akadna ráérő oskolarendőr vagy ügyes nyócadikos. Így mén ez, ha világnemzet az ember, mikép azt I. Fülkefor kinyilatkoszta, ámbátord ezt eddig es tutta, ki eszén vót. Eggyes névtelenséget kérő források részirű nyílt titoknak számétott, hogy csak üdő kérdése, mikó veszi átal a magyar világnemzeti törvényeket az únijó, kinek lika fúni jó, mint azt a közmunkásosztály kedvtelve éne­kölgette az áldott magyar vidéken. Még az es szóba gyött, hogy az EU nagy reaszorultába fogja és bétagozódik a NER-be, hátha akkó a magyarok szárnya alatt bécsusszanhat a Hurrázsiai Unijóba. Ettű, ettű nem, eccőcsak nagyot höccentek, s megugrottak a nemzetgazdagság mutatóji, nem mind, de eggyik jobban a másiknál. Annyira, hogy nem győszte csodáni a kormán a saját műszerfalát. Matolcsy uram virágos kedvibe le es tekerte a bank felőli ódalon az ablakot, mentek vagy húszval, kettesbe, oszt kikurjongatott Európának, hogy Virágéknál ég a világ, sütjük mán a rántott békát zimezum, recefice bumbumbum. S akinek ez nem teccik, az csumma csummárom, de tövig. Meg lehet nézni a mutatókot, mán úgy együttmozognak a Merkelnéével, mint a huzat. Mostantó Olli Rehn nyilvánossan lássa bé, de írásba, hogy megbukott, mint a vízfolyás, azt a mongolfolttalan kirelejzumát néki. S az öszves huhonc, ki csak szembe közlekedik százharmincval a gazdasági sztrádán, fordújjon meg, s gyöjjön magába szállva utánunk, de előtte villámgyorsan, fényesebb a Fitchnél a kard, minősétse föl a magyart, amég szépen van!

Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2013. november 29.

A kiművelt emberláb

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy ahany nemzeti magyar sportklub vót a Kárpátok ölin, mind legszegényebb vót az aknakomonisták révin, küs hijján hajléktalan. Szerencse, hogy jogi személ vót, mer még a közterekrű es kitiltották vón. Csúnyája maj kilógott, szinte kéregetésbű élt. Ha tán nem es mind, de hat fővárosi klub bizonyossan. Epp meg nem fagyott a féktelen eladósodás békójátú, mi vót néki. Penig egy se kifejezetten versenysportval foglalkozott, még mit nem! Hanem a küs magyar nemzeti pulyák szűnetlen utánpótlásával, kik vészesen keveset mozogtak az egésség frontján, márpenig érettök semmi se vót drága a kerálnak. Mikó eszt a nagy nékülözést bokros jártába-keltibe meglátta, majd a könnye ki nem csordult, s erőst elszánódott a gyermekmozgásszegénység elleni harcra. Az ökumánikus sporttárskeresztényí szeretet míján, meg azér es, mer egy illen nemzeti magyar sportklub, ha adósságba verődött, s nincs, ki néki promt elengedje, ügön megfrusztrálódik a büszkeségibe. Ha penig ebbű kifolyólag nem teljesít jobban még annál se, aminé, hát, az még magára a fodbalra es kihat, következéskép a Magyar Stadiony Művekre, s onnantú az mán nem játék, hanem nemzetstratégijai kérdés. A kiművelt emberláb! Há hogy is ne? S nemcsak, mer a stadiony a nemzet lelki egésségének temploma, hanem mer efektív műalkotás mindahány. Addigalé, hogy a Fekete György MMA-jáhó kőne tartozzanak, mint mindenek fődön és egen, mük csak nemzetművészi színvonalon vagynak. A lerendezéshő kapóra gyött, hogy 125 éves vót az MTK. Elment az ünnepélyre a kerál, s mikó mán jól bébambiztak a Deutsch komájával, a klub elnökivel, fel es szólamlott. Hon a legnagyobb a szükség, oda mén a segítcség, mondotta, ihol egy küs stratégijai ajándék, ötmilliárd forint értékbe, mer ha eggy nemzeti magyar kerál ád a maga közpézibűl, ekkorát ád. Hanem ha eggynek oszt, nem odagyűl a többi? Dehonnem! Hát annak a többinek es csak jobbfelül dobog a béközepe, annak es köll adni. Ha egy MTK kap! Meg es ígérte I. Fülkefor, mihelyt hazamén, szól az Emminek, hogy pappérozza le: a kormán öt másik fővárosi sportklubnak es átvállalja az adósságát. Annyi, amennyi, buli vót, buli van, buli lesz. Nem kő bérezelni, semmi herdalinó vagy mutyi, megvan ennek a maga fedezetje, példának okáér epp most rendölte el, hogy a reánk mért, s a nyári hadjáratba megszűntetett túlzottdeficit-eljárás miján bé köll szedni három-négy milliárdot az egyetemektű s klinikáktú. Még jó, hogy őkelmék mán vér nekül es tudnak operálni, s olly virtuózon játszanak a szénszünetvel, ennyike meg se kottyan nékijök. Bé vannak idométva, s mélyen átérzik, hogy az erős, adósságteher alól felszabadúló nemzeti sportklubok keretibe mozgó gyermek jobb a nem mozgó gyermeknél. Akinek meg még ez se teccik, húzzon el a halál twitteres farkára malacnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben


2013. november 23.

Lex ittrend


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor megizente a sok furszargó jogásznak, tessék mán ne a jogon muszkulérozni, ha eccő annyira heppenkednek ezek a suttyó devizahiteles embertársaink. Ez mán az ócsája vagy asse, mer kinek esze vót, mán rég kifüzette jóljártába, méges kévánatos vóna, ha az igasságszógáltatás amblokk az ű ódalokra állana per esetin, de legalább ne a bankéra. Mindenhogy ez lesz a vége, az igasság, de méges jobb, ha bíróság rendezi le. Ehhő bővön elég a nemzeti jogegység rendszeribe, ha úgy ítélnek, ahogy a felelős magyar kerál megmongya. Audi a túra, et altera pars, magyarul nem kéri ingyenbe, mindenkinek zsebibe van a marsalbot. Mán ugye annak ki megérdemöli, s nem tekintélylejáratgató aknamunkás! Amég Főpedellus uram a Lex ittrend nevibe fő nem álléttassa a derest, női-férfi mozsdóval, gyóntatófülkével, őtözővel, oszt el nem feneköli az öszves monoklipólós illetinát az erőszakos abajgásával, minek tán még hellye es van a maga helyin, de az a hely nem az ország háza, hon elítélt nőverő nem ül eggy se, minden más csúsztatás, letyepetye. De ebbűl es csak a komofeminista botrán lett vóna, a deresbűl, jobb es, hogy Kövér uram epp nagyobb dologba járt. Abba, hogy elévegye a hároméves ötletit, s béadassa Egyény Indétvány képviselőtársával alkotmánmódosétásra: eztán a kerállam a közjó, sőt, a közjobban érdekibe átvállalhassa mindazok voksját, kik csak bambázkodnának az urna előtt, ikszölnének széjjelfele, akar az ökörhugyozás. Mingyán nem lenne többet tűzifamutyi, bökömcsalás, tökömvidejó. Nem kőne kampány, aki tuggya, tuggya, a többitűl meg át vóna ruházódva. Létregyönne egy nagy unortodox szerv, ezer autó, ezer telefon, oszt haladnának házrú házra a szavazatközmunkások, szabálozott keretek között, szabott árakon. Akar menni a néni kireszavazni sárba esőbe? Nem es tuggya? Na, akkó jó, itt van tízezer forint és csókulom, tessék szíves aláírni. De tényleg? Tényleg. Adómentes, kápé. Hezzá tessék, keráli bizonyságlevél a haza szógálatáér, meg kafeterijának egy komplett családi belépő a Felcsút Ferenc Akadémia öszves otthoni meccsire, de aztán regisztrálni ám a helyszínen, mer ahogy gyütt, mehet is az a tízezer! Eggy kisebb stadiony árábú kigyönne, oszt márciusra bővön megvóna az a másfélmillijó szavazat, mi nem a másé. S mi az a tízenötmilliárd pöket forint a megnyúgtató eredménhő képest!? Mer ezt a kontingencset nem a pártérdekek, hanem a haza érdeke mentin osztaná széjjel eggy független grémium, ki magábú a kerálbú, valamég Kövér és Áder urambú állana. Az Alkotmánbíróság ebbe belé nem fog szólni, ellesz az a fabetétes Audival meg a mennyei metálfényvel életfogytig. Mire penig a brüsszellentérek fölébrednének, mán meg vóna a választás nyerve száz percentre, plusz a kádéempé. Aki penig húzódozik s nem becsüli a kicsit, maradgyon otthol, amég van neki. 

Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának e heti darabja az ÉS-ben

Ez az ország tényleg teljesen megőrült



Egyesült Nemzeti Koporsógyártó Konzorcium.

(Így hívják azt a céget, amely azért alakult, hogy egyedüli indulóként megnyerhesse a Budapesti Temetkezési Intézet 166 milliós tenderét.)


2013. november 21.

Szkizo



Fotók: Paris Match/Benoit Gysembergh, ill. Facebook/orbanviktor

2013. november 15.

A legrosszabb keresztény magasugró es jobb, mint a „legjobb” nem keresztény

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Fülkeufóriába nem vót kimondottan háború, de attú még inter arma silent, sifönt. A kerál eggy trapba harcút a nemzet ezéér meg azéér, mikó mi vót végveszélybe. Ott karéjozott a főkantározott ország nyergibe, mán két lábra állétotta, fújatta, szívatta, hogy mint a Csele Lajos tököli szoborkolega rearoncson a Fuggerekre bankházastú, kik minden Mohácsnak okai vótak az oroszok kiűzéseig, s tovább az aknamunkásokig, hejpököm hazaárúlókig. A svédekig! Kik alatt ügön elszalatt a demokrácija, amég kútra járt nékijök! Oda orcátlanodtak, hogy még eggy Kumin Ferencnek, horibile Bayer Zsoltnak se hallgattak az óvaintésire, hogy legott igazétsák helyre az eggyoldalúságig hazaárúló dokumentomfilmjöket a magyarokrú! Magáhó es kérette a kerál a svéd kerált, de mivel nem gyött, szólt a nagykövet asszonnak, szaladgyék, s jelezze aggályait a szerkesztőnek! Ha köll, ragassza bé diplomáciai szigszalagval, szájokra többet ne vegyék a magyarok lécit, hanem ugrándjanak átal a sajátjokon, azt a csollányverő kobráját a kettős mércéjöknek! Ez akkó vót, mikó a Balog csúcsminiszter kihirdette, de mint egy Luther Viktor, hogy a legrosszabb keresztény magasugró es jobb, mint a „legjobb” nem keresztény, hogy mást ne mondgyunk. És ez hajszálra így es vót, tutta minden fideszmagyar, az orcája pirossával érezte, ha ötrű a hatra akart jutni a Centrális Erőtér morális tartánján. Mer eggy nem keresztény rögtön a lécvel gyün, a méricskével és ajvékval, hogy merre mennyi, ellenbe a kurzuskeresztény abbahelbe nekiszalad, lobogó hajval, lakodalmas szívvel. Ha leveri, leveri, de alább nem adja. Mén a paphó gyónni vagy odahozassa, ha sürgős, s mán irány es az a léc megen. Ha akkó es leveri, mint Kövér házelnök az asszonlázadást a parlamentbe, uccu neki, előrű. Hon bűn van, ott büntetés es van, de bocsánat es, kinek mi. Harmadik kísérlethő főkészül Balogh képviselő, ki hogyne szavazta vón meg a dógozó nép nevibe a monoklinák pénzbűntetésit, kik a lécmagos becsületibe gázolnak néki hétrűl hétre. Bé lesznek pörülve eppúgy, mint azok, kük ittasnak alították a részeges Pálffy magasugrót. De fönn vót a keresztény léce Rogán tanyagazda uramnak es, kü megmonta, azkinek nem teccik, hogy hónaptúl az előzetes letartóztatás határa a csillagos ég, az a gyilkosok pártyán van, nem a népén, s lelke rajta, ha eggy ároktői gyilkos Pintér Sándor háziőrizetébűl hat perc alatt elszökik Svejcba. Gyilkospártin a szokott libolsi ellenzéköt értette, kikrű előre tutta: ahogy ép észvel néki se teccene, őkelméknek se fog eggy illen kampánygamatság. Szembe azokval, kük még az előzetes kivégzést es megszavaznák, ha arra híjná őköt a haza, pártfegyelem versus legfő magosugró képibe, mer a léc szenteséti az eszközt, akinek ez derogál, ugorgyon távol, amíg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának mai darabja az ÉS-ben



2013. november 14.

2013. november 12.

Egy magánjellegű felhívás


Ma reggel kezdett keringeni ez a szöveg a neten, és biztos voltam benne, hogy ócska hamisítvány.
Nemcsak az utoljára az ötvenes években dívó stílus, az elképesztő szóhasználat miatt nem akartam elhinni, hogy valódi a szöveg, hanem azért sem, mert mivel legalább három hete kellett megíródnia, elképzelhetetlennek tartottam, hogy ennyi idő alatt nem akadt egy sem a címzettek között, aki megosztotta volna a közvéleménnyel a felháborodását.
De amikor pár órával később Baldauf László (a képen balra)

büszkén hitelesítette a felhívást (lásd itt), kénytelen voltam tudomásul venni, hogy ezek szerint a több száz CBA-boltvezető mindegyike hallgatott erről mostanáig. Vagy azért, mert nem talált benne semmi kivetnivalót, vagy azért, mert annyira meg van félemlítve.
És talán ez a legelkeserítőbb ebben a szörnyű történetben.

Derűs update:
A bejegyzés megírása után találtam a 444-en (lelőhely a budapesti Nagymező utcai CBA-bolt külső fala):



Ez annyira szánalmasan kisstílű, hogy már kimondottan mulatságos.



2013. november 11.

A tréfás kedvű képviselő


Balogh Józsefet, a vakkomondoros nőjogi aktivistát annyi elmarasztalás érte az utóbbi hónapokban, hogy igazán ráfér már némi dicséret is.
Nem volt könnyű pozitívumot találnom a pályafutásában, de most sikerült. Nevezetesen azt, hogy ennek az embernek határozottan van humorérzéke. Az abszurd humor iránti erős fogékonyság nélkül ugyanis aligha következhetett volna be az, amit ma tett: megszavazta az ellene demonstráló képviselőkre kirótt büntetést a parlamentben.
Le a kalappal, ez az akció oly imponáló, hogy már-már a Fidesz legszebb pillanatait idézi.
Nem lennék meglepve, ha visszavennék a pártjába.



Free counter and web stats