A magyarok kerála kimonta milljók elnyomott akaratát: az áram én vagyok

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy ami vót, akkor vót, mikó a neonáci Jobbikot tilos lött neonácinak híjni, legalábbis első fokon, mer sértette a jó hírnévjit, hogy mindenféle iceg történészektűl csak úgy, falmellékin le vólhatott neonácizva neonáci lévire, minekutána „neonácinak nem nevezhető” lött a hivatalos titulusa a neonáci Jobbiknak, a magyar parlament harmadik legerősebb pártjának. Na, ettű még gyütt a tavasz, Tél Tábornok tutta, mi a regula a magyarok fődjin: I. Fülkefor epp csak fölberluszkodott a levele mellül, mit a német gyerekeknek fogalmazott, epp csak elkeszte béfűzni a hétmérfődes cipőpertlijit, mán iszkolt es őfehérsége vissza ahonnant gyűtt, Labancfődre. Oda, hun a demokrácija fügefalevele megett nagyon es függő kezekbe vót a független médija, konkréten a harács-érdekelt energiacégek kezibe. Azkiknek ügön nem teccett hogy a magyarok kerála beléköpött a levesökbe, de magosról és kimonta milljók elnyomott akaratát: az áram én vagyok. Nagy acsarogtokba nemzetközileg öszvefogtak a magyar családok ellen, minek keretibe odaszótak föntrű a német köztévé gyerekhíradójának, hon a sok megfélemlített Kika-dógozó mán szaladott, és azon mód egyperces tudósétást animált öszve hazugságokbúl, nohdacú valótlan tényekbűl, fals véleményalkotásra késztetve a német gyerekeket, mondván, amék ország nem tartja bé az Eu szabályait Eu-tag lévire, azt piros lapval lehet bűntetni, mint a futbalba. Emmég átaljába igaz es vót vóna, hadd tanuljon a gyerek, ha a saját csallánosukval söprögettek vóna. De nem, hanem a szuverén Fülkeufóriárúl vélelmezték, hogy a politikusok többsége úgy döntött, eztán az ország legfontosabb bíróságának kevesebb lesz a jogosultsága. Meg hogy a kormány azt akarja, a médiábúl csak jó híreket halljanak a zemberek. S némely rádióadó azér nem kapott tartós működési engedélt, mer a kormányrúl rossz vót a véleménye. Na, ezt a totállis hazúgságot állétották a gusztustalan médiatermékjökbe, és nem folyott ki a savós szemük. Mintha az EU valami hájszemrittyem vóna öregistenvel a közepibe, ki majd megmondja, hogy mit igen és mit nem. Nem oda Kika! Megmondani itt van ű! Nehogy mán néki, öreg futbalistának akargyák magyarázni, merre pöttyös a pettyes! Evvel együtt ügön sajnálja a német pulyákat, mer a gyermek nem arra való, hogy mindenféle politikai agymosásnak legyen alávetve. Illyen az ű magyar királyi ARD-jében elő nem fordúhatna, ha penig méges, hát, kedves német gyerekek, ott mindenki röpülne eggyetlen perc alatt, s nem a szárnyával, hanem ellenkezőleg. Ezennel zárta es a levelit, aláírta, titkosétotta, oszt ha mán rajta vót a bakkancsa, elvitte a póstára egytűl eggyig. Aki nem hiszi, álljon bé mögéje a sorba.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

A hófúvást az emberszabású zsidók kűtték rea a szkítamagyarra a Moszad robotrepülőjin

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Mária országa űlt a márciusi hó alatt, minden világos vót, mégse vót reggel. Annyiba vótak informálva, hogy a frissen kitűntetett elmenáci, a kerálpárt szavazóinak eggyik legnépszerűbb ojságírója, Szaniszló tesvér tanétásaibúl megtudhatták, ki kűtte a hófúvást, s mi célbú. Az emberszabású zsidók kűtték rea a szkítamagyarra a Moszad robotrepülőjin. Na, mivel az effajta karcos fővetés szembe állott az általa képviselt értékekvel, Balog miniszter végül megkérte a díjazottat, szíveskedgyék a díjat visszaadni. De a nagy hezitáltába elébb megjegyezte, hogy az ű rossz döntése méges jó döntés vót, s nyilván Halász kolegát es az vezérelte a lobizásba, hogy a Szaniszló tesvér hallatára, mint a tömjénére, az öszves hazaárúló visszaadta a korábbi díját, s tisztult a névsor, ami rea es fért vérvonalice. De nemcsak evvel vót elfoglalva az ország, kit vészek hányának, hanem a belügyminisztérijom esemesivel, melly szabálhont beléhasétott a magyar délelőttbe. Föl es pesdült a nép, leste, mikó fogy el mán a küs benzinje, mer akkó végre átülhet a szomszéd autójába, és így tovább, ha köll péterpálig vagy amég a kerál meg nem köti a cipőfűzőjit, s el nem indul kamerával, mikrobuszval, Pintér kolegával, hogy kimentse népit a hóbúl, s ha promt Csíkszeredába valók, ehhő gratuláljon es nékik. Ez akkó vót, mikó a magyarok fődje, három év renoválás után, ász-pász-mitkalimpász, Ejrópa legversenyképesebb országja lett, de a távoli Jordániáig menően. Ebbe vita nem vót, mer nem vót mirül. I. Fülkefor ollan kerál vót, hogy amire lesuppant, s amijével, arra reamonta: ihol e’ a talpam, s onnantú ott es vót néki, jancsiszeg se különben. Ki véle kötött ki, a tényekvel kötött ki, miknél csak ű vót makacsabb egyedül. Brüsszelgették őtöt a mobil alaptörvényivel, hogy szembemén az ejrópai evvel-avval, de ű oda konfront állott, s toppantott, hogy tényeket akar. Akkó megen monták, de kórusba, hogy nékik alapos a gyanújuk, a tisztőtt kolega szembemén mindavval, aminek a magyarok es a tagjai. De ű megen toppintott, hogy mutassák meg néki a mindazt meg a szembét konkréten, mer amivel gyönnek itt a kettősmérce-lóbálók, az nem tény. Hanem? Hanem az a tény, amit ű akar. No, addig-addig burungérozott, hogy eccő reahagyták, oszt megkerűlték, politikai családon bévül és küel. Ki lép jancsiszegbe, ha nem muszájn? S mivel látták, ollan keráluk van, hogy ki nem adja kezibű a jogart, míg csak rúg, harap s alaptörvénkezik, megkerűlték a magyarokat es országostúl. Váltsák le magik, gondúták, mégescsak az ő jancsiszögjök. De nem váltották, csökkent a rezsi, nőtt a népszerűség, ültek a magyarok egymás kocsijába, míg a benzin tartott. Egyedül vótak, níztek bele a félhomályba, mi nékik a legkedvesebb munkafény vót, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Egyetlen apró eltérés

A 165 éve megalakult első magyar kormány névsora: Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Szemere Bertalan, Eötvös József, Esterházy Pál Antal, Kossuth Lajos, Klauzál Gábor, Mészáros Lázár, Széchenyi István. 
A jelenlegi magyar kormány névsora: Orbán Viktor, Navracsics Tibor, Balog Zoltán, Fazekas Sándor, Martonyi János, Varga Mihály (két héttel ezelőttig Matolcsy György), Pintér Sándor, Hende Csaba, Németh Lászlóné. 

Teljesen csereszabatos névsor.
Hiszen kilencfős ez is, az is. A magyarok legjobbjai itt is, ott is. A 48-as kormány emléke már több mint másfél százada eleven, a mostanit is sokáig fogják emlegetni biztos. 
Szóval szinte semmi különbség. 
Talán az egyetlen, hogy annak a nevében benne volt a „felelős” jelző is. 

Dakota non boronat

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a győztes szabadságharc és hidegháború negyedik évibe a magyarok fődjit még mindég nem magyar főd vette körül. Mán csak ezér is legfő ideje lött megregulázni a meteorológiját! Mer az mégse vót rendbe, hogy gyütt a szél, ment a szél tökönpaszujonvást, s lengetett, amit tanát. Lengessen otthol, piacgazdasági környezetbe, vagy ahon akar! Le lett törvénkezve, márcziusi szél zászlót a magyaron küel nem lengethet, legföllebb a székelyekét, meg az árpádsávossat, ha valakit le kő rendezni a maga járásán. Lényegibe az únió majomzászlaja se vót tilos, arrú még Kövér László uram se tehetett, hogy nem vót rea tömegigény, csak lógott a sutba, s ványadott. Le es szették az illetékesek, köllött a nyél kaszára, kapára, hejszen valamire kapni köllött a magyar embereknek, mikó a bajnaista gázszógáltatók a szippant mohóságokban tövig húszták a gyufát kifele. Ez akkó vót, mikó I. Fülkefor eccőcsak drágállani keszte az áramot meg a gázt, s azt gondúta, ahogy röpűni tud, úgy evvel es elbír. Hejszen mire van az erő, mire a pungáshatalom, mire a dógozók állama, e híressen jó gazda, ha nem arra, hogy az eddigi szógáltatóknak alómarsot kévánva a rezsi csapját a maga csaposaival markótassa meg, de szorosan. Mer azoknak mán a markulás es tiszta haszon, hogyne adnák annyiér visszamenőleg es, amennyit a kerál mond a magyar emberek érdekibe, kiknek kerül, amibe kerül. Ki vót ez fundálva, le vót kormánrendelkezve, mint a parancsulat. Hanem erre micsinátak az elvetemült gázszógáltatók?! Szabálhont pucánkottak jogilag! A csűrés-csavarás leple alatt bíróságon támadták meg a magyar emberek eleven zsebjit. S mit tett erre a hatályos törvények alaptyán az elveteműt magyar bíróság? Az extraprofitty lovagjainak adott igazat! Föl es hördűtt erre a kétharmagyarság pógári pártja, majd el nem fúvintotta az ellenzéköt, a setétben bújkáló gázszógáltatók internacionalista csolkosát, ki avval vót megbízva, hogy figyelemelterelésbű az Alaptörvén módosétásával kekecójon, Édes kórusba az aberát Ejrópaval, kinek má Petőfink es megizente: foglalja ám tisztőtt / stratégiai partnerünk, a németek kurvannyát / nem a mü nemzeti rezsinket”. De hejába, mer a módosétás el vót döntvel, szakmai érv ellene nem szólt, erő erőt mos, Barroso orra attúl fokhagymás, dakota non boronat. Ozsonna után meg es szavaszták legott, szégyenpír orcájokat íziknyi el nem hatta, de elébb bévették utolsó módosétásnak azt, amivel mán három esztendeje kezdenjök köllött vóna: ha az úgynevezett „bíróságok” nem a magyar emberek érdekibe ítélnek, azt a legelső magyar ember facebook segedelmivel vagy baráti esemesbe bármikó megsemmítheti, átalírhassa, torkukon leszuszakolhassa, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Nőnap a Lendvay utcában

Fotó: Kurucz Árpád

A bolsiberális karvalsajtó méges leírta az ű titkos nevit

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Habony Árpádnak, a magyarok kerála főtanácsossának, hajdani koronagondnoknak s kendóbajnoknak támatt eggy kis titkos próbaüdőre bocsájtása. Na, ez pont lejárt vón, s jó magaviseletbe, mikó eccőcsak megírta a bolsiberális karvalsajtó. Szabálhont belétaposott a személyiségi jogaiba, dacára, hogy a „bocsájtás”, mikép a neve es mongya, nem büntetés vót, ha vót es bírósági vonatkozása. Hanem rutín-intézkedés vót egyfelül, markáncs figyelmeztetés másfelül: aki nyugdíjjas úttesten átkeltibe (bérelt!) terepjárót keresztez, s arra ráutaló magatartást tanúsét, mastantú a Lexus-Habonyval tanálja szembe magát, s meg es nízheti eggy füst alatt. Emmá benn vót az Alaptörvénbe, méges leírták az ű titkos nevit, ollan rafinált láccatot kőtve, mintha a Fővárosi Bíróság őtet „elítélte” vóna garázdaságér, holott az igazság ettű legalább eggy, ha nem kettő féktávolságra vagyon. Arrúl nem es beszéve, hogy ami meg se történt, hány esztendeje történt meg se! Hatná es több! A tények szintjin avvót, hogy I. Fülkefor főtanácsossa a kudarcba fúlt rablás tárgyát képező Lexus-terepjárón vett részt a közlekedésbe. Ekkó tűntek föl a trükkös nyugdíjjasok, kik az úttesten való átkelés ősi módszerit alkalmazva, életszerűtlen lassúságval előtte elhaladtak, s őtet mozgási szabadságába áperté akadályozták. A meglepett főtanácsos élt a gyanúpervel, s a motorzúgást átalkiáltva ismertette vélök annak elvi lehetőségit, hogy legközelebb nem fékez, hanem elüti illetőköt a büdös picsába. Evvel haladott es vóna tovább, ha elkövetők a korholó hang gazdáját keresvén szemet nem vetnek a nagy értékű, de bérelt objektumra. Habony uramnak nem maratt más választása, mint méterekvel később esmég rea lépni a fékre, kiszállani, s preventatív önvédelem keretibe, a tettes-házaspár bűnjelnek teccő bévásárlókocsiját belétaposás által működésképtelenné tenni. A célszemélek, reményeikbe csalatkozván, ezen intézkedés arányosságát erőst vitatták. Mit vót mit tenni, a bérelt autójáér küzdő kendóbajnok a trükkös páros férfi tagját fejre irányuló leütésvel, női tagját hasba való rúgásval átmenetileg harcképtelenné tette. Ezek után a Lexus-terepjárót a tetthelyrűl kimenekítvén biztonságba hellyezte. De nem számolt az ellenérdekelt fél dühivel, akarki es legyen az. A hoppon maratt tolvajanduszok szívós főjelentgetése, a „bűnüldöző” szervekvel karöltve elérte célját. Több év alatt jutottak el az ótót szabálosan bérlő főtanácsadóhó, de meg nem bűntették! Hanem a garázdaságnak titulált eset kapcsán, minek kétrendbéli könnyű testi sértésig menőségít a tisztőtt bíróság nem állapétotta vót meg, két év próbaüdőre bocsájtották. Aki hiszi, aki nem, ne trükközön a centrális erőtér úttestjin, amíg meg nem hal!

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Rendőrpalota, 2013. március 2.

Egy hétfős kultúrbrigád zenés műsorral köszöntötte a tegnapi antináci flashmobot az ORFK székháza előtt.

A csoport szellemi értelemben egységesnek tűnt, a ruházat viszont – egyelőre még – változatos. A legfiatalabb résztvevő csinos pólót villantott, amelynek nehezen kivehető felirata a videóról levett képen olvasható.

Holnap talán ebben megy az iskolába is a bájos leány. Történelemórán pedig talán ezzel a pólófelirattal szemléltetik a múlt, a jelen és a közeljövő dicsőséges kontinuitását.

Fotó: Balogh Zsolt, videó: Csillag Ádám

I. Fülkefor országa a legtöbb EU országnál, számszerént háromná es, jobban teljesített

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a kivont forrásval elkűdött egyetemi oktatóknak bitang szerencséjök vót, amennyibe nem hítták őköt Simor Andrásnak, ki ügön rosszul járt az utolsó munkahetibe, mer a Finkelstein-skálán az üveget es kiütte a bésorolása. Evégbűl az akasztás versus lefejezéspártiak a kurucmagyar hírlapinfó szerkesztőségibe bémutatták a szereteti békenagybilincset, kit a CÖF égisze alatt föl es ajánlottak a Magyarok Nagyasszonyának. Ettűl vagy nem, de az ország házába kacagval ütött bé a kikelet, hon a virágnak megtiltani nem lehet, hogy cigán képviselőnőt fehér létire megdöfjön, ha meg nem es kévánhattya. Evvót az I. Fülkefor újjéválasztatása előtti utolsó tavasz. Fővött es a galambepe az öszves kormánzati boszorkánkonyhába, allig fért a bőribe a szellem napvilága. Fővött, de ám magyar epébűl, s nem holmi nemzetközi karvalyébúl, ki hun ezt fúvik a likjábú, hun azt! Fennen rotyogtak a lábasok, süstörögtek az üstök, abárolták a húsz évre rúgó jövőt, tőtötték a kampánykóbászt ösmertető füzet képibe, amit kikűttek tekéntet nékül mindenkinek, ha megérdemlötte, ha nem, ha szegény vót, ha nem. Óvasgatta es a nép jó kedvvel, mer szép küllemű füzet vót, s még hulladékpapírnak se derága, hejszen nem vót többe, mint az öszves magyar hajléktalanok kistafférozása eggy-eggy esztendőbe. Nem mintha szükség vót vóna illen füzetre! Ellenkezőleg! I. Fülkefor országa a legtöbb EU országnál, számszerént háromná es, jobban teljesített, úgy a mutatottak, mint a mutatók tekintetibe. Úgyannyira, hogy mán minden második gyerek, akkó es gyerek vót, ha nem es vót gazdag, mi a Gyurnai Bajnacsány érájába el nem lett vóna mondható. Annyira nem vót a haza ellenzékbe, hogy ellenzék se vót szépszerént a hazába. A nyugotrúl pénzelt libagág minoritás kacagságra vót vóna csak érdemes a lármájával, mán ha lett vóna üdeje kacagni a rezsim öklinek, a békemenetnek. De nem vót, mer éjt nappallá téve masérozni köllött mindenhon, ahun csak eggy iceg es meg akarta dönteni a kormányozót. Őt, ki eleven kőszikla gyanánd lavérozta kiválasztott népit a matolcsi kánaán fele, minek mán látctak a kőrvonalai. „Főd, főd”, rikkantoszták a bőség árbockosarába a szógálatos kliensek, mer a „területalapú támogatás” ügön hosszú szó vót, hezzá küssé labanczos es. Ami penig a rezsim öklit illeti, azér se vót ideje néki, mer darutollval a kalaptyán bé köllött hatoljon a megújúlt fősőoktatás szentélyeibe. Méghezzá effektív tanétási célbúl, hejszen mit csinálhattak vóna, ha eccő a HÖK béhívta őköt, mondván, erőst sérült az ű oktatáshó való joguk, s epp elég nékijök, ha a kötelező, szabad listázhatás fejibe rendet tartanak a megbaszandók ratyitarka seregibe, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Fotó: Barakonyi Szabolcs